Népszabadság
...
Különös jelenség, hogy a honvédségnél begyűjtött élményanyag a legnemesebb borok fejlődési görbéjét követve évről évre érik, szépül, kerekedik, hogy a sajátos agyi folyamat után a középkorú férfiak nagy részénél szinte egységesen valami másfél-két éves ?nagy, vicces buliként? jelenjen meg. Amikor a csőrös Csepel platóján áthúztam a lenti-zajdai laktanya kapuja alatt, megfogadtam, hogy soha nem fogok magamban szépíteni semmit, semmi vicces buli, semmi jópofi, erre a nagyon prosztó, fölösleges, ostoba és undorító tizenegy és fél hónapra mindig is prosztó, fölösleges, ostoba és undorító tizenegy és fél hónapként fogok emlékezni.
...
Mint fönt megjegyeztük, mindezzel a tapasztalatkészlettel rendelkezhet majdhogynem valamennyi felnőtt, hímnemű magyar állampolgár, ilyenformán parlamenti képviselőink is, már amelyik nem volt alkalmatlan, nem volt továbbszolgáló tiszthelyettes vagy éppen annyira hülye, hogy semmit sem vett észre az egészből.
Mindezek ellenére időről időre előkerülnek egészen eszement érvek a sorkatonai szolgálat mellett, például néhány elvetemültnek valami nagyon durva tévképzet folytán meggyőződése, hogy a sorkatonai szolgálat úgymond jelentős szerepet (micsodát?) tölt be az ifjúság testi és erkölcsi nevelésében.
Ezzel szemben tudjuk, hogy a magyar férfiak jelentős hányada a honvédségnél szokik rá a dohányzásra (a szerző egyéni rekordját - három doboz Symphonia tíz óra alatt - egy lenti őrszolgálat alkalmával állította föl), ottan szedi föl első fölösleges tíz kilóját (a mértéktelen dohányzás és a katasztrofális koszt ellenére ? a honvéd rendkívüli mennyiségű csokoládéval/nápolyival kompenzál), satöbbi. Néhány éve kereszténydemokrata-kisgazda vonalról még parlamenti panasz is lett téve a reggeli torna megszüntetése miatt. Pedig a reggeli torna aztán tényleg szignifikáns alakítója volt az általános testkultúrának évtizedeke n át. Az ember leharcolt mackójában, Tisza márkájú dorkójában kisétált hajnalban az alakulótérre, elbújt valami tereptárgy mögé és rágyújtott. A rutinosabbak ki se mentek, hanem ágy alatt, szekrényekben, egyéb rejtekhelyeken húzták ki a tíz percet. (A katonaság egészségre gyakorolt hatásáról mesélhetne az a szakasztársam, aki őrségben lábon lőtte magát, az az asztmás srác, aki kis híján megfulladt a gázálarcban, az a gyerek, akinek a bokáját szilánkosra törte a forduló harckocsitorony, és végül az a másfél évvel utánam bevonult fiú, akit máig tisztázatlan körülmények között agyonlőtt egy alkoholista tiszthelyettes. Az illető, mármint a tiszthelyettes, szakaszparancsnokom volt két vészterhes hónapon át...)
Az erkölcsi nevelésről annyit, hogy aki a katonságnál nem tanul meg elfogadható színvonalon lopni, az menthetetlenül fogdába kerül vagy egyéb büntetésekkel sújtják, a rendszer ugyanis így működik: az szív, akinél hiány van, és annál van hiány, aki nem tud lopni mindazt pótlandó, amit tőle elloptak. Ugyanilyen szisztémával lehet elsajátítani a sunnyogás, a lapítás, a hazudozás művészetét is.
