Magyar Hírlap
"Akár bele is lehetett volna hemperedni a kővályúba, de ilyen elmebeteg esetre nem emlékszem. Őszintén szólva nem is hiányzott senkinek a hideg vizes fürdés, egy héten át le sem jött rólunk a khaki gatya és a jó meleg, hosszú szárú molinó alsónemű. Tök hülyének néztük volna, aki levetkőzik a nulla fokos mosdóban, amikor a hatvanszemélyes hálóban dög meleg tizenkét fok volt. Este hatkor valaki parancsra bedurrantott az egy darab szenes kályhába, szépen füstölt is, amíg valamelyik szimpatikus szakaszparancsnok bele nem öntetett a kályhába egy vödör vizet, mert túl kormos a belseje. De nem is voltunk betegek, egy-két tüdőgyuszit és véres lábfejet leszámítva.... A mi bölcs szolgálatvezető őrmesterünk - aki egy reggeli röpgyűlésen szolidáris volt Kambodzsa és Lambodzsa népével, továbbá elmagyarázta, azért kellett bevonulni Csehszlovákiába, mert a cseh határ mellett már ott cirkáltak zsákmányra lesve a nyugatnémet tengeralattjárók - szóval, ez a zseniális ember rájött, hogy az a fehér krétaszerű izé gyönyörű fehérre mossa a nájloningeket. A gázálarc használatára pedig igenis égető szükség volt, amikor a rendszeresen eldugult klotyót takarítottuk bokáig húgyban. Ha a mustárgázt nem is, de az ammóniaszagot leköti a szénbetét. Szép élet volt az, és amint hallom, ma is ugyanolyan szép. Emlékszem, halálra röhögtük magunkat, amikor A halál ötven órája című filmben az amerikai katonák az Ardennekben karácsonyi csokitortát kaptak otthonról csomagban. Meg is lett az eredménye ennek a lazaságnak, a németek úgy visszavágták őket, mint a taknyot, ahogyan azt az ütegparancsnokunk mondogatta volt, amíg ki nem gyulladt benne a foktői házipálinka. Ha a magyar katona articsókát, cukkinit és multivitamint kap ebédre, meleg vízben fürdik, szaunázás után szolizik, és nem sakkoztatják a folyosón, akkor soha nem győz az Isonzónál, a Piavénál, a Donnál és a Dunánál."
