NOL -
A kormány megtárgyalta az önkéntes haderőre való áttérésről szóló előterjesztést. Ismét győzött a rendszer tehetetlensége. A döntéshozók a káposzta ügyében ismét a kecskéhez (a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar apparátusához) fordultak, s úgy találták, hogy 2005-ig fenn kell tartani a sorkatonai szolgálatot.
Az önkéntes haderő megteremtésének szükségességét minden parlamenti párt elismerte és jelenleg is támogatja. Nézeteltérés az ütemezésben van. Az előző kormány – a mai ellenzék – az 1999-ben kezdeményezett haderőreform 61/2000-es országgyűlési határozatában meghatározott 2010-es határidőt tartotta és tartja elfogadhatónak. Az új kormány programjában 2006 szerepel.
Az időpontok értelmezésében érzékelhető némi fogalmi zavar is. A politikusok egy része egyenlőségjelet tesz a sorkatonai rendszer felszámolása és a professzionális haderő kialakítása közé, pedig nem nehéz belátni, hogy a NATO-követelményeknek megfelelni képes professzionális haderőt még nem alakítottuk ki azzal, hogy az utolsó sorkatonát is kilöktük a laktanya kapuján.
A politikusok a sorkatonai rendszer megszüntetését, szüneteltetését is össze szokták keverni a hadkötelezettség teljes felszámolásával. A kormány elé került előterjesztés nagyon helyesen csak a hadkötelezettség békeidőben való szüneteltetésére tesz javaslatot, nem kívánja a hadkötelezettség minden elemét felszámolni.
Vélhetően rendezettebbé válhat a gondolkodásunk, ha megkülönböztetjük a megkülönböztetendőket.
Egymással szorosan összefüggő, de időben egymástól jól elválasztható mozzanatokról van itt szó. A legtöbb vita a sorkatonaság megszüntetésének időpontja körül van. Ez természetes, hiszen a polgárokat ez érdekli legjobban.
A sorkatonaságot sok szempontból lehet védeni és támadni. Ismertek a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának részben pacifista érvei. Néhány politikusnak még egyetemi előfelvételis sorkatona korában szerzett negatív tapasztalatai alapján alakult ki és rögzült a véleménye. A szubjektív érvek szintjén mindenkinek száz százalékig igaza lehet, de ezeknek az érveknek az a bajuk, hogy alulnézetből, a sorkatona szemszögéből vizsgálják a hadügy egyik alapvető kérdését.
A sorkatonaság felszámolása mellett sokkal komolyabb katonai szakmai érvek is felsorakoztathatók. A hadkötelezettségen és az önkéntességen alapuló haderő között mindig az adott ország adott történelmi körülményei szerint lehet helyesen választani. A hadkötelezettségre alapozott, sőt koedukált izraeli haderő szerintem a világ leghatékonyabb hadereje. Az Egyesült Államok ugyancsak rendkívüli hatékony hadereje az önkéntességen alapul, de a törvényeik fenntartják a hadkötelezettség ideiglenes visszaállításának lehetőségét. Azt azért általános szabálynak lehet tekinteni, hogy a sorozott haderő a tömeghadseregek jellemzője.
Az 1999-es NATO-csúcs a kibővítésről és Jugoszlávia bombázásának az elrendeléséről hozott határozatairól híres. Csak a szakemberek tudják, hogy ekkor két nagyon fontos okmányt is elfogadtak. Az Új Stratégiai Koncepciót, amely politikai alapvetéseket tartalmaz és a Védelmi Képességek Kezdeményezést, amely a katonai, szakmai követelményeket határozza meg a tagországok haderői számára, hogy reagálni tudjanak a XXI. század kihívásaira.
A Védelmi Képességek Kezdeményezése alapján a magyar haderőnek már 1999, a belépés időpontja óta az alábbi területekre kellett volna összpontosítania a figyelmét a reformcélok meghatározása során.
1. A magyar kontingens telepíthető legyen a NATO határain kívüli területre is, és ott képes legyen alegységekkel és tűzzel manőverezni.
2. A magyar résztvevők ellátása részben hazai ellátóbázisról, részben a többnemzetiségű ellátóbázisról valósuljon meg huzamos időn át. A műveleti képesség hosszabb idejű fenntartása érdekében a kiküldött erőt képes legyen félévente azonos harcértékű csapattal leváltani.
3. A csapatoknak olyan elrettentő erővel kell rendelkezniük, hogy a konfliktusban részt vevő felek ne is gondolhassanak megtámadásukra. A passzív védelem eszközeivel is gondoskodni kell a túlélőképességről.
4. A csapatoknak hatékonyan kell megvalósítaniuk a kitűzött politikai célokat úgy, hogy közben a politika korlátozhatja a rendelkezésre álló tűzerőt a harcba vetési rendszabályokkal.
5. A feladatokat minden esetben többnemzetiségű kötelékben kell végrehajtani, ezért elengedhetetlen követelmény az információs és vezetési-irányítási rendszerek összekapcsolhatósága.
A fenti követelmények egyike sem realizálható a Magyar Honvédség jelenlegi sorkatonai rendszerével. Ez az alapvető és legfontosabb érv a sorkatonai szolgálat fenntartása ellen.
A fenti pontok megmutatják azt is, hogy a szövetségen belül elavult az a – itthon még újra és újra hangoztatott – téveszme, hogy a haderő feladata kizárólag az ország területének és légterének védelme. Ez a gondolat azért hamis, mert a civilizált világot, ezen belül hazánkat reálisan fenyegető veszélyek a világ távoli pontjain keletkeznek. Belátható időn belül az egységesülő Európában kizárt a hazánkat közvetlenül érintő konfliktusok veszélye. Ha mégis feltételezzük egy hazai védelmi művelet lehetőségét, azt csak szövetségeseinkkel együttműködve képzelhetjük el. Ma egyetlen olyan hadra fogható egységünk vagy alegységünk sincs, amely a fent írt képességekkel rendelkező s hazánk területére segítségnyújtás céljából érkező szövetséges csapatokkal képes lenne együttműködni, tehát egy hazai szövetséges műveletben sem alkalmazhatók sorkatonákkal feltöltött alegységek.
A sorkatonai szolgálat másik célja a tartalékképzés. A ma 45 ezer fős haderőnek 180 ezer tartalékos katonája van. A békében élő csapatok számára szinte megoldhatatlan, hogy a gyakorlatokon erősen csökkentett létszámmal részt vevő állomány részére működő haditechnikai eszközöket biztosítsanak. Évek óta a zárolt eszközökkel tartjuk fenn a kiképzőeszközök üzemképességét, ennek következtében már a zárolt eszközök között is alig van üzemképes. Ezek szerint tartalékos sorkatonákra sincs szükségünk, hiszen nincs értelme hadra foghatatlan eszközökre mozgósítani embereket. A sorkatonai szolgálat tehát nemcsak érzelmi alapon, hanem szakmai szempontból is elutasítandó.
A sorkatonai szolgálat mellett érvelők szerint a katonáskodás része kell legyen a fiatal férfiak szocializációs folyamatának. Szerintem ma a politikai és a katonai vezetés nem képes arra, hogy a sorkatonai szolgálat szocializációs hatásait befolyásolja. Természetesen nem várható el a honvédelmi minisztertől, hogy ha a cikk olvasásában idáig eljutott, akkor vegye a telefont, és körbetelefonálja a csapatparancsnokokat, hogy holnap szereljenek le minden sorkatonát. Egy olyan bürokratikus rendszernek, mint a haderő, van egy bizonyos tehetetlensége, de még ezzel számolva is reális lehetne az alábbi menetrend:
– 2003 májusára befejeződhet a védelmi felülvizsgálat, és ugyanarra a következtetésre jut, amiről én akarom itt meggyőzni az olvasót.
– 2003 júliusára ki lehet dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyek meggyorsítják a szerződéses állomány felvételét.
– 2003. augusztus: az utolsó bevonultatás.
– 2004. január: az utolsó sorkatonák leszerelése.
Ez a folyamat nem igényli az alkotmány és a kétharmados törvények módosítását. A sorkatonai szolgálat szüneteltetését a közvélemény elsöprő többséggel támogatná, hiszen látná, hogy a haderő nem omlik össze, és tapasztalhatná, hogy a 2004. évi költségvetésben jelentős források szabadultak fel a professzionális haderő megteremtését szolgáló célokra. Az ellenzéki pártok csak népszerűségük veszélyeztetésével ellenezhetnék, netán obstruálhatnák a hadkötelezettség felfüggesztésével kapcsolatos törvénykezést.
Összegezve: Azt kívántam megértetni az olvasóval, hogy a magyar sorkatonai szolgálat megreformálhatatlanul elavult rendszere az a romhalmaz, melyet mi-előbb el kell takarítani, mert útját állja a professzionális haderő felépítésének. Az adózó polgárok 314 milliárd forintját dobjuk ki az ablakon 2003-ban, majd évente 40-50 milliárddal többet mindaddig, amíg a sorkatonai szolgálat béklyóiban vergődünk.
Ha az ellenzék együttműködik, akkor ez év végére az alkotmány és a kétharmados törvények módosításai átvihetők a parlamenten. Ha az ellenzék ellenáll, akkor a jelenlegi felállás mellett a kormányzati ciklus végéig sem teremthetők meg a hadkötelezettség szüneteltetésének törvényi feltételei. A sorkatonai szolgálat szüneteltetésének azonban nincs törvényi akadálya.
Az ellenzéknek meg kellene értenie, hogy a sorkatonai rendszert a kormányzó koalíció nem azért számolja fel, hogy borsot törjön az ellenzék orra alá, hanem azért, mert a fenntartásának nincs indoka, mert pazarló, mert akadályozza a közös cél, a professzionális haderő megteremtését.
