NOL -
...
A XXI. század valószínűleg mindörökre eltörli a sorkötelezettség intézményét, immár nemcsak a politikusok és egyéb hozzá nem értők, hanem a katonai szakértők szerint is. De Magyarországon, mint annyi minden más, ez a szükségszerű változás sem történhet meg botrány és tragédiák nélkül. A rendszerváltás óta a pártok a választások közeledtével mindig igyekeztek szavazatokat szerezni a sorkatonai szolgálat idejének csökkentésével, és mindig anélkül, hogy ennek feltételeit biztosították volna. Most az MSZP 2006-tól, az SZDSZ kicsit rutinosabban, 2004-től szeretné „a múltat végképp eltörölni!”
...
Szeretném a változtatásokat zászlajukra tűző, újságban meghirdető – bár az Országgyűlésben sunyin lapító – politikai erők figyelmét felhívni a reform kapcsán megoldandó néhány problémára.
1.A Magyar Honvédség (MH) összes technikai eszköze, a gyalogsági ásótól a harckocsin keresztül a vadászrepülőig 15-50 éves, 90 százalékban hadra foghatatlan. …
2.Az összes eddigi reformkísérlet megbukott, és nem is volt más, mint eszetlenül kivitelezett létszámcsökkentés. A harcoló erők létszáma és ereje csöppnyi, viszont hatalmas vízfejjé duzzadt az utóbbi 15 év haderőcsökkentései során a HM és háttérintézményeinek a rendszere. A jelszó mindig az volt: „kisebb, de ütőképesebb” hadsereget. Hát kicsik azok lettünk, de legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy a saját vízfejünket verjük a falba.
3.Az önkéntes haderőre való áttérés legnagyobb költsége valószínűleg a megugró bérköltség. A tisztánlátás kedvéért röviden összehasonlítanám a mai és a politikusok által erőszakolt jövőbeni rendszert az anyagiak tekintetében. A mai sorkatona havonta kb. 45-50 ezer forintjába kerül az adófizetőknek. (Illetmény, egyéb pénzbeli juttatások, egészségügyi ellátás, élelmezés, ruházat, víz, energia, kultúra, drogprevenció stb.) A kiképzési költségek röhejesek az egy főre eső 9 db lőszerrel és 1-2 liter gázolajjal, de a „profik”, a szerződésesek kiképzésére se szánnak többet.
A jelenlegi szabályozás szerint a honvédelem iránti kötelességét teljesíti a sorkatona, mikor a laktanya külső körletén gereblyézik, havat lapátol, vagy a népszerű koki (konyhai kisegítő) munkán „csellózik”. Szintén a haza iránti kötelezettségét teljesíti árvíz idején a gátakon vagy a Hortobágyon tűzoltás közben.
Az önkéntes katona szerződésében rögzítik a feladatait, az általa adható szolgálatokat s a konkrét beosztását. Jelenleg a szerződéses katonák 190-230 ezer forintjába kerülnek a választóknak. A bruttó 85-104 ezer forintos fizetés a munkáltató által fizetendő járulékokkal, túlmunkákkal, 13. havi fizetéssel, 5 év után 6 havi illetménnyel, jutalomkerettel bizony ennyire jön ki. Ennyiért, havonta nettó 60-72 ezer forintért nem lehet olyan szerződést aláíratni, amelyben az önkéntesek vállalnák a mosogatást, napi két óra takarítást (mert a sorállomány jelenlegi létszáma és a számukra takarításra kijelölt terület bizony ezt a számot „adja”), a haza érdekében végzendő katasztrófaelhárítási feladatokban való részvételt. A HM által favorizált elképzelés szerint még az őrszolgálatot sem ők adnák, a laktanyák őrzésvédelmét szégyenszemre civil kft.-kre bíznák, riadó esetén zsebre tett kézzel fütyörésző portás bácsival a kapuban, mert így olcsóbb! Magyarországon vagyunk, nem csodálkoznánk, ha az a kft. már meg is lenne egy-két nyugállományú tábornok, tiszt tulajdonában.
Ezek szerint a 18-20 ezer fős legénységi állomány mindenképp kevés. Úgy gondolom, a politikusok és a szakértők kiegyezhetnének a 25-35 ezer fős bevethető állománnyal rendelkező, a vezető és kiszolgáló szervekkel együtt 45-50 ezer fős honvédsereggel.
A bérjellegű kiadásokhoz hasonló nagyságrendű összeg kell az önkéntesek jobb élet- és munkakörülményeinek kialakítására és fenntartására. A jelenlegi minisztériumi elképzelésekben 2-6 ágyas „szobák”, hangulatos „közös helyiségek” szerepelnek. Ez örvendetes, egyben rendkívül költséges is.
E három fenti pontot összegezvén rádöbbenhetünk, micsoda költségeket kell vállalniuk a 2006-os választásokon nyerni kívánó pártoknak. A mi adónk terhére.
Az első és a harmadik problémakör megoldását nem lehet halogatni (már így is elég rossz hírünk van a NATO-ban), a másodikat pedig nem célszerű. Szövetségesi körökben közröhej tárgyát képezi technikánk és kinézetünk. Hazudni, blöffölni nem lehet tovább, az Orbán–Torgyán-kormány ezt a lehetőséget már kihasználta.
Tisztelt változtatni szándékozó, politikai erők! Remélem, önökben is tudatosult a költségek elképesztő nagysága és a felelősség, melyet a társadalom a vállukra helyezett (ideiglenesen). Itt már tovább hibázni nem lehet. Vállalniuk kell annak következményeit, ha a politikai hirdetésben vállalt ígéreteiket nem, vagy csak részben teljesítik. Vállalniuk kell a haderő átalakításával járó költségeket. A parlamentben is fel kell emelniük szavukat a pénzügyminiszter mostoha gyermeke, a honvédelem mellett.
A realitásoknál maradva: mindenki tudja, hogy jelen pillanatban nincs – és az elkövetkező 5-6 évben nem is lesz – annyi pénz ebben az országban, hogy az első és a harmadik pontban vázolt problémákat egyszerre megoldjuk. Járható útnak tartom a német példát. Középtávon fenntartanánk a jelenlegi vegyes hadkiegészítési rendszert, beindítanánk végre a kiképzést, és nem csak „bemutatóznánk”. Az ország védelme szempontjából teljesen mindegy, hogy szerződéses vagy sorozott a honvéd, egy a lényeg: ki legyen képezve! Jelen pillanatban se a sorozottat, se a szerződésest nem képezzük, ráadásul a HM ezen nem is nagyon akar változtatni. NATO-tagságunkból eredő feladataink során azonban csak és kizárólag önkéntes katonákra alapozhatunk.
A gerincesebb vezetők dolga az, hogy megoldást találjanak a második pontban vázolt eszetlenségek orvoslására, és a haderőfejlesztést a gazdaság teherbíró képességével összhangban „ésszel” hajtsák végre.
Be kell látnia minden politikai erőnek: a magyar ember nem buta, fásult ugyan az utóbbi 100 év keserűségeitől, de nem ment el az esze. Már túl sokszor átverték, nem dől be az átlátszó demagóg szövegnek. Ezért óva intem a politikai elitet és hűséges „szakmai” vezetését attól, hogy megint megpróbáljanak minket rászedni. Ha a választások közeledtével az SZDSZ megint azt fogja bizonygatni, hogy rögvest megteremti a feltételeket a sorozás megszüntetésére, tudni fogják róla, hogy hazudik! Akkor viszont 2006-ban a választók vezényelnek: SZDSZ, oszolj!
(HEL megjegyzés - Farkas Henrik: A szerző a jól ismert egyoldalúan lobbista érveket mondja: rengeteg pénz kell az áttéréshez, előbb a feltételeket kell megteremteni, csak lassan a testtel. Érthető ezért, hogy a költségeket felnagyítja, a gyors áttérést sürgető SZDSZ-t pedig le akarja járatni vagy el akarja ijeszteni a reform követelésétől.)
