NOL -
...
Folyamatossá váltak a reformnak álcázott létszámcsökkentések, amelyeket mindig a „finanszírozhatóbb, kisebb, de ütőképesebb” hadsereg jelszavával hirdettek meg. Ez mindig a régi képességek elvesztését jelentette úgy, hogy új képességeket nem hoztunk létre, és a finanszírozhatóság sem javult.
...Sokba kerül a hosszas kutakodás, hiszen reform híján 2003-ban az adózó polgárok újabb 314 milliárdja megy el a jelenlegi állapotok konzerválására. Ami még nagyobb baj, a valódi reformokat váró katonák bizalma most már az új politikai és katonai vezetéssel szemben is megrendül.
Az ellenzék még mindig önkívületi állapotban van a választások elvesztése miatt, s a NATO-tagsággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését is hajlandó veszélyeztetni a kicsinyes bosszú kedvéért.
...A hadseregnek most egy időben kellene radikális létszámcsökkentéseket és ugyancsak radikális létszámnöveléseket végrehajtani annak érdekében, hogy az örökölt strukturális aránytalanságait felszámolja. A teljesség igénye nélkül kísérletet teszek ezek felsorolására.
1. A HM költségvetési létszáma 43541 fő. A szárazföldi csapatok és a légierő létszáma összesen 20829 fő. A központi szervek létszáma 22712 fő. Ez riasztó, és a világon egyedülálló. Csak a Pál utcai fiúk produkáltak ennél rosszabb arányt.
2. A csapatok a költségvetés mindöszsze 19,9 százalékát kapják. Ezt saját vízfejeik – a székesfehérvári és veszprémi parancsnokságok – felerészben felélik. Így a csapatok évek óta a HM költségvetésének 10 százalékából tengődnek.
A központi szervek a költségvetés 80 százalékának nagy részét felélik, a csapatoknak nem tudnak elegendő üzemanyagot, hordható ruhát, a NATO-ban használható térképet adni. Míg a központi szerveknél a havi átlagbér 350-400 ezer forint, addig a szárazföldi csapatoknál 150 ezer, a légierőnél 156 ezer.
3. Az állománykategóriákon (tisztek, tiszthelyettesek, legénység, közalkalmazottak) belüli arányok is elfogadhatatlanok. Tizenkét év alatt sem sikerült kialakítani a kívánatos 1:2, 1:3 arányt a tisztek és a tiszthelyettesek között.
4. Rendfokozati piramis pedig nincs is. Hasonlítsuk össze tiszteknél a kívánatos és a meglévő létszámot:
5. Szinte már minden, civilekkel is elvégeztethető szolgáltatást külső cégektől vásárolunk, ennek ellenére a kívánatos 5000 fő helyett még mindig 8772 közalkalmazottunk van.
...
A teendők:
1. A központi szervek radikális létszámcsökkentése.
...
2. A sorkatonai szolgálat azonnali felszámolása. A sorkatonák nem alkalmazhatók nemzetközi feladatokra, alkalmatlanok a NATO-val közös hazai védelmi műveletre, nincs szükség rájuk tartalékosként sem. A magas főtiszti és sorkatonai létszám felszámolása nélkül nem lehet elkezdeni a professzionális haderő kiépítését. A határőrség 1997–98-ban az elhatározástól számított egy éven belül felszámolta a sorhatárőri rendszert úgy, hogy a tervezett szerződéses állományt még csak félig töltötték föl.
3. A közalkalmazotti létszámot 5000 főre kell csökkenteni, s ki kell vizsgálni, hogy ez az 5000 fő miért nem képes biztosítani a haderő által igényelt szolgáltatásokat, úgymint az infrastruktúra üzemeltetése, haditechnikai eszközök karbantartása, javítása, egészségügyi, kulturális szolgáltatások nyújtása.
4. Semmi értelme olyan alakulatokat fenntartani, melyeknek haditechnikai eszközei hadra foghatatlanok.
...
A fentiekből látható, hogy a legradikálisabb létszámcsökkentéssel sem veszítheti el a honvédség a harcképességét, mert ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.
2. Elképzelhető egy 30 ezer fős haderő 5000 tiszttel, 5000 hivatásos tiszthelyettessel, 5000 szerződéses tiszthelyettessel, 10000 szerződéses legénységgel, 5000 közalkalmazottal. Ebben a változatban csak 7000 fővel kellene növelni a szerződésesek létszámát.
Az előző kormány reformtervezete alapján nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor lesz képes a Magyar Köztársaság a szövetséges csapatokéval egyenértékű zászlóaljat küldeni a világ bármely pontján levő válságövezetbe. Remélem, az új kormány a ciklus végére képes lesz a szövetség számára elfogadható választ adni erre, s nem a százmilliárdok elherdálására szakosodott érdekcsoportok győznek megint, mert akkor a következő tíz évben sem fog változni semmi.
