Kossuth Rádió — Reggeli krónika - idézi: HM Sajtótükör -
Műsorvezető (Kristóf Gábor): Nem olyan vészes, legyünk túl rajta, valahogy így összegzi a legtöbb fiatal a kötelező sorkatonai szolgálat hat hónapját. A most bevonulók ugyanúgy búcsúznak a családtól, a barátoktól, mint ahogy az előző generációk. Ugyanúgy várják őket vissza a civil életbe, mint a régebbieket. És körülbelül ugyanarra számítanak, mint minden idők minden sorkatonája. Változhat a szolgálati idő, változhatnak a körülmények, a fiúk és a katonaság viszonya hasonló marad. Gergó Judit riportja a szombathelyi kiképzőközpontban készült.
Riporter (Gergó Judit): Te honnan jöttél?
Bevonuló 1: Zalakarosról.
G. J.: Mit hagytál otthon?
Bevonuló 1: Semmit.
G. J.: Munka?
Bevonuló 1: Nincs.
G. J.: Ezek szerint neked a bevonulás az tulajdonképpen hat hónapos megváltás lehet?
Bevonuló 1: Nem megváltás, mert el akartam menni dolgozni, csak éppen most, a nyarat azt átbuliztam és akkor most.
G. J.: Mi a foglalkozásod?
Bevonuló 2: Asztalos.
G. J.: Lesz-e munkád, ha visszamész?
Bevonuló 2: Lesz.
G. J.: Ez a hat hónap hogy fog telni, mit gondolsz?
Bevonuló 2: Szerintem buli lesz.
Vörös Tamás: Szentgotthárdról jöttem.
G. J.: Mit hagytál otthon most? Munkát vagy iskolát?
V. T.: Végül is semmit, egyiket sem. Barátnőmet.
G. J.: Mit vársz ettől a hat hónaptól?
V. T.: Semmi jót.
G. J.: Túl kell élni?
V. T.: Szerintem nem. Annál azért lazább.
G. J.: És hat hónap után hova mész tovább?
V. T.: Sehova. Otthoni vállalkozásba segítek.
G. J.: Az édesanya hogyan engedi el a kicsi fiát.
Édesanya: Nehéz szívvel.
G. J.: Milyen élményei, emlékei vannak a katonaságról, és mit vár most?
Édesanya: Jó is rossz is, mert a férjemnek 24 hónap volt, ő volt az utolsó, aki ilyen sokáig volt, a sógorom, az katonatiszt volt, reméljük ez a hat hónap gyorsabban. Meg már jobbat hallottam, ők az utolsó előttiek, azt hiszem.
G. J.: Félti-e valamitől a fiút?
Édesanya: Igen, a bentiektől. De gondolom, megoldja.
G. J.: És hat hónap múlva, ha kijön, akkor mivel várja majd?
Édesanya: A kedvenc kajájával. Gyrosszal, meg mindennel, nagy pompa, ihaj-csuhaj, a barátok, minden.
G. J.: Nos, erre még fél évet kell várni. Az azonban biztos, a most vonulók már rég nem félnek a sorkatonai szolgálattól. A többség egyszerűen át akar esni rajta. Sem a kiképzést, sem a hat hónapot nem tartják vészesnek. Úgy tűnik azoknak a száma is egyre kevesebb, akiket nem vár valamilyen munkalehetőség a leszerelés után. Szombathelyre most 988 fiatal vonul be az ország tizenhét megyéjéből. Az első napok teendői a nyilvántartásba vétel, felszerelés kiosztás, egészségügyi vizsgálat és fényképezés után a kiskatonák két hónapot töltenek Szombathelyen. Ebből négy hét az alapkiképzés, az azt követő egy hónap pedig a szakalapozó kiképzés ideje. Ezt követően kerülnek a sorkatonák későbbi alakulatokhoz. Ezekben a napokban derül ki az is, hogy kik nem alkalmasak, illetve hogy hányan választják a polgári szolgálatot. A parancsnok szerint egyre kevesebb az egészségi okok miatt alkalmatlan fiatal és egyrészt kiszűrik őket már a sorozás előtt, másrészt talán már nem divat annyira elbliccelni a mindössze féléves katonaságot. Szombathelyen egyébként ma már azzal a tudattal soroznak, hogy 2006-ban akár meg is szűnhet a kiképzőközpont. Ennek ellenére a parancsnok és az ott dolgozók is reménykedik.
Parancsnok: Nekünk egy dolgunk van, hiszen katonák vagyunk, mi ezt tudomásul vettük, természetesen nem örömmel, nekünk feladataink vannak, hál istennek. Kettő dolgunk van alapvetően, tisztelni ezt a döntést, mert katonák vagyunk. Nem a mi feladatunk ezt vizsgálni. A másik pedig, talán nem sértek meg ezzel senkit, de egy kis egészséges daccal még bizonyítani azt, hogy ebben a helyzetben is még tudjuk emelni a munkánknak a színvonalát, a szakmai munkánknak a színvonalát, hát én nagyon szeretném azt, hogy ha nem lehetne még meghatározni hogy hány bevonulás történne itt a laktanyában, bízzunk abban, hogy még nagyon sok.
